Mit jelent a szponzoráció szempontjából az Olimpiai jelenlét?

Dr. Baráth Etele (Kajak-kenu Szövetség), Gyárfás Tamás (Úszó Szövetség), Dr. Martin György (Vízilabda Szövetség), Pécsi Gábor (Öttusa Szövetség), Sinka László (Kézilabda Szövetség)

Az idei pekingi Olimpiát követően sportvezetők nyilatkoznak alulfinanszírozásról, késve érkező támogatásokról és ezeket az adott sportág egyetlen problémájaként említik. Nem esik szó azonban üzleti ismeretek és tapasztalatok nélküli sportvezetőkről, éves stratégia meg nem létéről, a transzparencia és profi üzleti alapú menedzsment majdhogynem teljes hiányáról. Továbbá nem esik szó egy sor olyan dologról, amelyek meg nem léte az üzleti - értsd: szponzori - világban kardinális.

.. Milyen összefüggés van a sportág sikere és az állami támogatás között, valamint az állami támogatás és a szponzoráció között? Kié a szponzoráció? Szövetségé, sportolóé, edzőé?

.. Mi a felfogásbeli különbség az állami támogatás, a mecenatúra és a szponzoráció között?

.. Milyen a jó szponzoráció? Mit ad hozzá? Csak pénzt?

.. Egy-egy szövetség finanszírozásában a fentiek milyen súllyal játszanak szerepet és a szövetség vezetése milyen szerepet vállal a források előteremtésében?

.. A potenciális szponzorok felkutatása, a szponzorációs csomagok összállítása, értékesítése, a szerződéskötés és az akár több éven át tartó kapcsolattartás kihez tartozik? Ezek hatékonyságát ki vizsgálja?

.. Az olyan kisebb kaliberű események szponzorálásáért, mint például egy Európabajnokság jobban meg kell küzdeni, mint a 4 éves Olimpiai szponzorációért?

.. Egyre többen szponzorálnak, egyre többen keresnek szponzort. Merre tovább? Mivel készülnek a jövőben a szövetségek a szponzorok megtartása, újabb szponzorok megnyerése érdekében?

Előadó: Dr. Baráth Etele

Szponzoráció ! ?

Már maga a fogalom használat is ellentmondásos.

Támogatás? Adomány? Reklám? Eredmény-orientált haszon-elvű befektetés? Mecenatúra? Barátságból önzetlen segítség? Szakmai vagy netán politikai kapcsolat építés? Profi pénzszerzés? Jutalék-orientált egyéni érdekérvényesítés? Kölcsönhatások a szponzor és a szponzorált között. Érdek és/vagy érték csere. Sportági jellegzetesség és a gazdasági "kultúra" viszonya. Termék csere , szolgáltatás csere. A személyes érdeklődés és a felelősség viszonya. Arculati visszahatás. Image építés. Nagyságrend. Bevezető, erősítő, szintentartó, fejlesztő hatások. Magatartás, viselkedés.

A sikerek létrehozói : Szövetség, egyesület, edző, versenyző, a család stb. mint a szponzoráció alanyai és egyúttal szervezői. A pénz (vagy eszközök, szolgáltatások) "útja", lehetséges multiplikáció, vagy végső felhasználás. Az újra osztás célja, tartalma, módozata és a felhasználás visszahatása a szponzorációra. Az állam-szponzor-önkormányzat-helyi támogató-család mint a pénzügyi és infrastrukturális meghatározók arányai a különböző szinteken.

Előadó: Gyárfás Tamás

A sport, a sportoló, a sporttestületek, a szövetségek és a támogatók viszonyában a figyelem legélesebben talán a T-Mobile gyémántfokozatú MOB támogató Fazekas Róbert diszkoszvető olimpiai kiutazása körüli megnyilvánulásaira összpontosult az elmúlt időszakban. Mit várhatunk a sport magas szintű támogatójától? Nem kérdés, hogy mindenek előtt pénzt, adott esetben súlyos milliókért telefon szolgáltatást. És mit várhat a szponzor a támogatottól? Mindenek előtt helytállást, jó nevének öregbítését.

És?...

Vajon nyilváníthat-e véleményt sportügyben az, aki a sport feltételeit megteremti? A Fazekas-ügy kizárja az erre vonatkozó egyértelmű választ. Ipkovich György, Szombathely polgármestere egyedi módon állt ki városa élsportolójáért. Nehéz másképp fogalmazni, a maga módján megfenyegette a mobilszolgáltató céget, hogy akár felmondja a vele kötött együttműködést, amennyiben Fazekassal kapcsolatosan a MOB-ra nyomást gyakorol.

Ilyen esetek kínálják a lehetőséget az elemzésre. Ki mit engedhet meg magának, mire szólnak a jogosítványai. A szponzor viszonylatában csak a módosított filmcím betartása lenne ildomos: „Add a pénzt, és kuss!” a jól ismert „Fogd a pénzt és fuss!” helyett.

Az éremnek persze van egy másik oldala is. Ahogy egy-egy támogató, de legyen szó a klubtulajdonosról, elvben nem szólhat be, hogy az edző kit állít be a labdarúgó 11-be, ugyanúgy a jól fizető cég sem lehetne jogosult arra, hogy beleszóljon az olimpiai csapat összeállításába. Ez legyen a Mester, illetőleg a MOB közgyűlés vagy annak felhatalmazottjainak dolga.

Az olimpiai eredménytől függetlenül ezek a kérdések megválaszolásra várnak. Talán az előttünk álló konferencia erre is módot ad.

Előadó: Dr. Martin György

Megítélésem szerint a szponzoroknak egy olyan terméket kell kialakítanunk, amely a szponzorok megítélése szerint is eladható, illetve megvásárolható. Amikor a Vízilabda Szövetség elnöke lettem munkatársaimmal együtt kialakítottunk olyan szponzori csomagokat, amelyek alkalmassá tették sportágunkat arra, hogy különböző cégek befektetésre érdemesnek tartsák.

Kezdetben elsősorban magyar vállalatok támogatták Szövetségünket, de mostanra eljutottunk oda, hogy támogatóink között egyetlen magyar cég (Coop) szerepel. Hozzávetőlegesen támogatói körünk azonos a Forma 1 és a Labdarúgó Bajnokok Ligája támogatóival. Jelenleg az ING, a Vodafone, a Heineken, a Nestlé, a Volvo, az Arena és a Zwack vállalkozások tekinthetők fő támogatóinknak.

Az a tény, hogy sportágunk az Olimpiák műsorán szerepel, alapfeltétel ahhoz, hogy támogatókat szerezzünk.

A szponzori és az állami támogatás egymástól teljesen függetlenül működik. A különböző eredmények alapján kapják a sportágak az állami támogatás mintegy 60%-át. Ebben a rangsorban Szövetségünk az elmúlt években általában a kajak-kenu szakág mögött a 2. helyen szerepelt, tehát ennek arányában az állami támogatás elosztásának objektív részében előkelő helyen voltunk. Az állami támogatás másik része, ami hozzávetőlegesen 40% azonban szubjektív módon kerül elosztásra, és itt a különböző sportágak lobby ereje erősen befolyásolhatja az elosztást, amely ezen a területen már nem eredmény-centrikus. Az állami támogatás részesedése a Vízilabda Szövetség költségvetéséből mintegy 30%-35%. Ebből következik, hogy Szövetségünk működéséhez szükséges anyagi forrásokat szponzori bevételekből kell pótolnunk.

A szponzori bevételek döntő többségét a Szövetség által menedzselt válogatott csapatok felkészítésére, utaztatására és világversenyeken való részvételükre használjuk, ezen túlmenően klubjainkat hozzávetőlegesen évi 40-45 M Ft támogatásban részesítjük. Egy adott évben válogatott csapataink különböző korosztályokban 7-8 világeseményen vesznek részt. 2008-ban például felnőtt válogatottjaink 5, korosztályos válogatottjaink pedig 6 világeseményen képviselték hazánkat. Igyekszünk biztosítani a sportág utánpótlását. Kiemelésre érdemes kezdeményezésünk az úgynevezett SuliPóló Mozgalom, amelyben 2008-ban 358 iskola vett részt, ami hozzávetőlegesen 4000-4500 tanuló megmozgatását jelenti, különös figyelemmel arra a tényre, hogy ebben a mozgalomban igazolt sportoló nem szerepelhet. A felsoroltak a szponzori bevételek jelentős részét felemésztik.

Természetesen létezik úgynevezett címkézett szponzori támogatás is, amely valamilyen a szponzor és a Szövetség által meghatározott célra fordítható csak. Ilyen jellegű támogatónk volt 2008-ban a MOL, aki a támogatás teljes összegét – bizonyos feltételek mellett – a felnőtt férfi válogatott játékosainak és szakvezetőinek szánta.

Személyes tapasztalatom 1989 után, amikor a Szövetség társelnöke voltam, majd 1998-tól elnökként, hogy nincs közvetlen összefüggés a sportág eredményessége és a szponzori támogatás mértéke között. Természetes lenne az összefüggés, hogy egy világversenyeken remekül szereplő csapatot több szponzor nagyobb összegekkel támogatja, mint az esetenként gyengélkedő sportágat - persze hozzá kell tennem, hogy esetünkben a gyengélkedés az ezüstérem vagy bronzérem megszerzését jelenti. Fentiek alapján egyértelmű az a tétel, hogy a sportágat eladható termékké kell fejleszteni, és ebben az esetben a termék még relatív eredménytelenség esetén is kiválóan eladható. Nyilvánvaló, hogy az Olimpiai Bajnoki, Világbajnoki, Európa-bajnoki címek segítik menedzselési tevékenységünket.

Előadó: Pécsi Gábor

Szponzorrációval összefüggő kérdések a magyar öttusasportban

Mint minden sportágban, az öttusában is a válogatás és pénz körül alakulnak ki a leghevesebb viták. Az anyagi javak elosztásakor a vita nagysága és a javak mértéke között semmilyen összefüggés nem fedezhető fel. Ha több, ha kevesebb pénz, lehetőség áll rendelkezésre, vita, sértődés akkor is van. Hiába vannak viszonylag jól lefektetett, az előző évek tanulságait figyelembe vevő elosztási elvek, minden évben közbejön olyan, addig nem ismert elem (vagy a forrás, vagy a felhasználás oldaláról), ami felborít minden addigi módszert.

Az öttusasport léte szempontjából létfontosságú az olimpiai jelenlét. A „modern pentatlont”, azaz a mai öttusát Coubertin báró hozta létre és tűzte az olimpiák programjára (1912). Már akkor tudták, hogy ez az összetett sportág nem fog tömegeket vonzani, hiszen nem egyszerű megteremteni a felkészülés és a versenyzés körülményeit. Ezért volt az első időkben az öttusa elsősorban a katonatisztek sportja.

Az öttusa programra kerülése óta olimpia centrikus sportág. A versenyrendszer, a szabályok változtatása, a tisztújítás a négyéves ciklushoz igazodik. Szponzorráció szempontjából is döntő jelentőségű az olimpiákon való részvétel. Az állam és más támogatók is, elsősorban mint olimpiai sportágnak, azon belül az olimpiákon sikeresen szereplő sportágnak adják a támogatást. A sportág költségvetésének mintegy 50 %-át ma is az állam biztosítja. Az állami pénzelosztás nagyrészt eredmény centrikus. Az elosztásnál a sportág nemzetközi szereplését veszik figyelembe, de ezen belül különös hangsúlyt kap az olimpiai eredményesség.

Ha kevés az állami támogatás, akkor nehéz a sportágat olyan szinten tartani, bemutatni, hogy az a szponzoroknak is vonzó legyen. A támogatók nem kötik ki ugyan, hogy a támogatás összege öszzefügg az olimpiai szerepléssel, de egy-egy tárgyalásnál döntő lehet a sportág eredményessége és az ezzel összefüggésben lévő népszerűsége. Arra, hogy kié a szponzorráció, nem lehet egyértelmű választ adni. Vannak olyan szerződések, amik kimondottan a versenyzőt segítik, vannak olyanok, amik egyes események megrendezésére irányulnak, vagy a sportágat általánosságban támogatják. És természetesen a fölsoroltak mindenféle variációja is előfordul. A Szövetségnek van egy Szponzorrációs szabályzata, ami elvben meghatározza a jogokat és kötelességeket, de még nem volt olyan év, amikor ne kellett volna egyedi elbírálással ettől eltérni. Minden szerződéskötéskor a sportág egészét kell figyelembe venni, beleértve ebbe a versenyzők egyéni érdekeit is. Ugyanakkor a versenyzőknek is figyelembe kell venni, hogy felnevelésükhöz, felkészülésükhöz, versenyeztetésükhöz a sportág mennyit áldozott, és áldoz, így nem lehetséges, hogy amikor már a szponzorok is felfigyelnek rá, akkor minden, a nevéhez kapcsolható bevétel őt illése.

Ezeket, az ellentétes érdekeket kell a Szövetségnek összehangolnia, ami időnként nem könnyű feladat.

Előadó: Sinka László

Optimális esetben az állami támogatás, a szponzoráció és a siker egymásra épülő kölcsönhatásban alkot szerves egységet. Az ideális helyzet eléréséhez azonban ki kell törni a „22-es csapdájából”. A mai versenysportban ugyanis megfelelő anyagi háttér nélkül meglehetősen nehéz sikereket elérni, figyelemre méltó eredmény hiányában viszont sem számottevő állami, sem szponzori támogatásra nem számíthatunk.

A kirakatban értelemszerűen az élsport van, mely nem lehet eredményes szisztematikus és minőségi utánpótlás-nevelés nélkül. Ez utóbbi alapját az állami támogatás jelenti, hiszen az állami költségvetés – ha nem is a szükséges mértékben, de aktuális teherbíró képességének arányában – több megközelítésben és jogcímen is áldoz erre a tevékenységre, mint például az egészséges életmód, a szabadidő hasznos eltöltése stb., alapvetően a foglalkoztatott fiatalok létszáma alapján. Az élsport állami támogatása azonban már részletesen kidolgozott, eredményességi mutatók alapján meghatározott kritériumrendszer szerint történik – a világversenyeken elért helyezéseknek megfelelően, a sportági szakszövetségeken keresztül. A klubok költségvetésében jelentős szerepe van az önkormányzati támogatásnak, melynek mértékét az eredményesség mellett az egészséges lokálpatriótizmus determinálja.

Az üzleti szemléletű szponzoráció alapja is a megfelelő szintű eredményesség, de a kapcsolat kialakulására egyéb, a sikerességgel nem kizárólagosan összefüggő olyan tényezők is hatással vannak, mint az adott sportág, illetve sportoló népszerűsége, tömegbázisa, médiavonzó képessége. A legújabb kori szponzorációt azonban már nem csak a számszerűsíthető tényezők befolyásolják. Előtérbe kerül az adott sportesemény atmoszférája, a sportolók szerethetősége, hitelessége, az olyan tulajdonságok értéke, melyekkel a szponzor és annak célcsoportja – átmeneti sikertelenség esetén is – azonosulni tud.

Az Olimpiai Játékok éppen a kiemelt közérdeklődés és médiafigyelem okán különleges lehetőséget nyújtanak. Az olimpiai részvétel azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a kiemelkedésnek. A versenyek és versenyzők áradatában jellemzően csak az eredményes szereplés – mégpedig pont-, különösen pedig éremszerzés – vezethet új szponzorok megszerzéséhez és ami legalább olyan fontos, a meglévők megtartásához a sikeresen teljesítő sportolók, valamint klubjaik és nemzeti szövetségük számára.

A mintegy 70 ezer sportoló és szakember tevékenységét összehangoló, többek között 16 válogatottat fenntartó Magyar Kézilabda Szövetség működése is elképzelhetetlen lenne megfelelő szintű állami támogatás nélkül. A 16 közül ugyanis „csak” az egyaránt a világ élvonalába tartozó női és férfi felnőtt válogatott piacképes a szponzorok számára. Az egymásra épülő korosztályos válogatottak, valamint a legfiatalabb szakág, a strandkézilabda válogatottak kialakítása, hazai és nemzetközi versenyeztetése igen költséges, saját bevételekből nem fedezhető.

A nemzetközi tendenciákat figyelembe véve, a stabilabb anyagi háttér megteremtéséhez és az „egészségesebb” bevételi szerkezet kialakításához kitörési pontot a televíziós jogdíjak érvényesítése jelenthet, ami jelenleg Magyarországon még nem gyakorlat.

Az előzőeket figyelembe véve a szponzoráció jelenléte az MKSZ tevékenységében nélkülözhetetlen. Természetesen hasonló a szerepe a klubok életében is, ennek mértéke viszont azok nagyságrendjének függvényében rendkívül széles skálán mozog. A sportág közel 5 milliárdos éves pénzügyi szükségletének előteremtése különleges kapcsolatokat, kitűnő szponzori támogatást és szervízt, kiemelkedő eredményeket, valamint állami, önkormányzati támogatást igényel.

Nyomtatható verzió