A szponzorácio kaméleon természete

Előadó: Nagy Bálint

„Szponzorálásra egy fillért sem lehet költeni” – szögezte le ellentmondást nem tűrően Dr. Jens Gutsche a Deutsche Telekom azóta már távozott márkastratégiai első embere 2005-ben, a T-márka magyarországi bevezetésének előkészítésekor.

A 1990-es évtizedtől a márka alapú marketing terjedésének, az állami szerepvállalás csökkenésének és a tömegmédiumok robbanásszerű növekedésének köszönhetően a szponzorálás reneszánszát éli. Egyre jelentősebb a szerepe a marketing mixben, egyre nagyobb szeletet hasít ki a büdzsékből, s ennek következtében egyre nagyobb a hatékonyság magyarázási kényszer. Ez pedig ideológiákat, elméleteket, iskolákat, táborokat és ellentáborokat szül. Van, aki esküszik és épít rá, van, aki hallani sem akar róla, mert úgy tartja az egész arról szól, hogy korunk mágnásai kapcsolati hálójukat szövögetik közpénzekből, de legalább is a tulajdonosok pénzéből.

Mennyire szubjektív döntés a támogatás? A szponzorálási stratégia mennyiben szolgálja személyes vonzalmak kielégítését? Felvállalhatja-e a cégvezető, hogy személyes hobbiját szponzorálja? Az egyéni érdekérvényesítést, vagy a cég érdekérvényesítést segítik-e a szponzorálások? A Mediciek nélkül vajon hasonlóan buja és revelatív lett volna a reneszánsz? Létezne BOM, ha Szalay-Berzeviczy Attila nem sport-és olimpia rajongó, vagy a Nemzeti vágta, ha két magyar ember hiúsága és halhatatlanság iránti vágya nem abban nyilvánulna meg, hogy az országa számára is hasznosnak vélt kezdeményezéssel írja be nevét egy képzeletbeli dicsőségkönyvbe?

Ezeket a kérdések teszi fel a nyitóelőadás, azzal a szándékkal, hogy a szponzorálás szerteágazó szakmai szabályrendszerének megtárgyalása mellett, ne tévesszük szem elől az alapdilemmát sem: cui prodest, cui bono?

Nyomtatható verzió