Szponzorálható-e a sport kevésbé reflektorfényben lévő oldala?

Salga Péter (Magyar Szabadidősport Szövetség), Dr. Szabó Tamás (Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet), Szekeres Pál (Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetség), Szlatényi György (Magyar Diáksport Szövetség)

Előadó: Salga Péter

A szabadidősport természetesen hazánkban is szponzorálható, hiszen nálunk is számos olyan rendezvény van, mely alkalmas is, méltó is arra. A szponzorálásnak három komoly korlátja van, egyrészt a potenciális szponzorok és a szponzorálására fordítható források alacsony száma, másrészt a hazánkban kialakult ismeretségen alapuló szponzorálási gyakorlat, harmadrészt a média érdeklődés hiánya. A fekete gazdaságban meglévő források szponzorálás szempontjából nyilván nem jöhetnek számításba, a legális piac pedig még mindig nagyon kicsi, így a felosztható kicsiny tortáért versengenek a harmadik szektor szereplői. Az elterjedt szponzorálási gyakorlatban a kapcsolatok és a döntéshozó személyes érdeklődése játsszák a főszerepet, a programok valódi értéke gyakran háttérbe szorul; Általánosságban elmondható, hogy a média nem érdeklődik a szabadidősport iránt, így azok programjai iránt sem. Tekintve, hogy az üzleti alapon kötődő szponzori kapcsolatokat nagymértékben határozza meg a nyilvánosság, nyilvánvaló, hogy a kis médiaérdeklődésre ítélt, mégoly kiváló szabadidősport programok szponzori esélyei is kisebbek, mint a nagyobb média nyilvánossággal kísért programoké. Fentiek megváltoztatásához komoly szemléletformálásra van szükség, melynek eredményeként a helyére kerülhetnének az eltorzult értékek.

Előadó: Dr. Szabó Tamás

A szponzoráció és karitatív tevékenység a sportban, különösen az utánpótlás-nevelésben különös fontossággal bír, a rendszerváltás után fellépő finanszírozási űrrel kapcsolatban alapvető probléma. Közhelynek számít, hogy a szponzorok csak abban az esetben jelennek meg az egyes területeken, ha támogatásuk ellenértékét a piaci folyamatoknak megfelelően hasznosítani tudják.

A gyermek és ifjúsági sporttal kapcsolatban az, az általános nézet, hogy nem képviselnek, nem tudnak megjeleníteni olyan eladható terméket, amely a piacon értékként jelenik meg, nem bizonyított, elfogadhatatlan. Hasonló cipőben járnak más műveltségterületek is (oktatás, képzés, művészet általában, satöbbi). Az utóbbi időben, egyre többet foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy milyen értékeket kellene kommunikálni, eladhatóvá tenni a média és ezen keresztül a szponzorok felé. Sajnos ez idáig átfogó tanulmány nem készült a problémáról, nehéz meghatározni a kiindulási pontot.

A legnagyobb korlátot a sporttal és különösen az ifjúság sportjával kapcsolatban a társadalmi megítélés ellentmondásos volta jelenti. Véleményünk szerint nagyon hiányosan és rosszul vannak artikulálva azok a fontos dolgok, amelyek a sporttal kapcsolatban léteznek, akár beszélünk róla, akár nem. Talán első helyen az egészséges életmód, a prevenció említhető a mi olvasatunk szerint. A felelős tárca (eü) sehol nem beszél a sport, a fizikai aktivitás fontos szerepéről, például a gyógyszer lobby és egyéb társterületek érdekérvényesítése, média potenciálja nagyon nagy. Az oktatásügy, teljesen érthetetlen módon feladta a testi nevelés, testnevelés és sport fejlesztését, az ezzel kapcsolatos feladatok alattomosan átcsúsztak a sportkormányzat hatáskörébe (lásd. tornaterem építési program, tanuszodák, satöbbi).

A probléma megoldására első menetben a már meglévő értékek kommunikációs reformjára lenne szükség, olyan média felületekre kellene támaszkodni amelyek közvetíteni tudják a társdalom és üzleti világ felé a humán értékeket, azok eseteges tárgyiasulási lehetőségeit.

Előadó: Szekeres Pál

Előadó: Szlatényi György

A 'szponzorálás' a történelem során mindig is létezett, csak akkor adományozásnak, - egy gazdag patríciustól, maharadzsától vagy éppen a királytól érkezett - jutalomnak vagy éppen alamizsnának nevezték. Valójában, akkor is elvárt vagy már éppenséggel megkapott cserébe a szponzoráló valamilyen szolgáltatást, tettet és talán jobban is volt mérhető ennek az aránya, értéke, mint napjaink sportpályait díszítő reklámtáblái.

Ma a szponzorálók, mecénások jelentős része a meglévő hírük, nevük ismételt és lehetőleg folyamatos jelenléte miatt ad különböző támogatásokat és ez meghatározza a támogatottak körét is egyben. Így a sportban is csak a bajnokok az érdekesek igazán, akik a médiában szerepet kapnak és netalán a világ is ismeri őket valamennyire.

A magyar diáksport szponzorálása ezek alapján nem túl vonzó annak a kevés cégnek, aki még rendelkezik vagy magyar tulajdonnal vagy olyan döntéshozó vezetéssel, amely Magyarországon is dönthet egy bizonyos összegig.

Tény azonban, hogy a Magyar Diáksport Szövetség rendszerében évente megmozgatott közel 300 000 gyerekhez a közvetlen eljutása a támogató termékének, nevének ma a gyártók és forgalmazók szerint - de remélhetőleg azért lesznek valamikor leendő szponzorok - egyszerűbb a médiaút, és közvetlenül a tv-k reklámjai által ( édességek, fagylaltok, sportszerek, stb. ) kínált lehetőségek.

Igaz, ennek az ellenkezője nem bizonyított és állunk elébe, hogy bizonyíthassunk...

Vidéki rendezvényeinken számos támogatót, szponzort sikerül kisebb és közepes támogatásra "bírni" - döntően terméktámogatásra, kedvezményekre - , ami bizonyítja, hogy igenis van egy bizonyos fokú társadalmi, szociális funkciója a szponzorációnak helyi szinten különösen, továbbá, hogy a személyes ismertségek ma Magyarországon is döntő súllyal esenek latba ezen a területen is.

Sajnos a hazai média kereskedelmi része teljesen érdektelen általában a sport, de a diáksport iránt teljesen, nem is vagyok benne biztos, hogy hallott felőle, továbbá olyan alacsony szellemi szinten "dolgozik", hogy nehéz is lenne valami értéket autentikusan közvetíteni ( nem esett rá a fémkapu, nincs hírértéke az országos döntőnek...).

A szomorúbb az ún. közmédiák érdektelensége, melyet végül mi, adófizetők tartunk el és a sport minden szegletének a közvetítése kötelességük kellene, hogy legyen.

Nyomtatható verzió